még nem haltam éhen, sőt egész jól vagyok. leszámítva a kattogást, hogy hogy lehetne jobb és nyugodtabb az életem. szülők nélkül persze. mivel minden "rossz" tőlük ered. nem akarok ridegnek és hálátlannak tűnni, de elfogyott a türelmem. elég volt a mindennapos veszekedésből, ivászatból, sírásból, pénztelenségől, és legfőképp abból, hogy nekik ez így szemmel láthatóan jó. menekülök. egy olyan életbe, ahol szeretet vesz körül. Mellette megtaláltam, de nem lehet teljes, amíg ilyen gondokkal küzdök. felvetődött az összeköltözés gondolata, de nem bírnánk anyagilag. csak ezt az 1 évet kell még kibírnom. aztán végre egymáséi lehetünk, egy másfajta életben...
-
4 megjegyzés:
sajnálom.. :s
ivászat? :s
és amit a szüleidnek szánsz, ráköltenéd egy albérletre?
:*
igen, ivászat. apám... mikor van miből. (mondjuk akkor el is megy az alkoholra, az a kevés.) albérlet? akkor is kellene adnom, mert másra nem számíhatnak. akkor még rosszabb lenne.
:simi
Tudom, nehéz okosat mondani, de kitartás... a pozitív dolgokat tartsd szem előtt és az erőt ad.
Selene,
próbálkozom, amennyire csak tudok. :)
Megjegyzés küldése