utolsó (itt)

hanyadszorra is húzom a rolót és szedem a sátorfám? inkább bele sem gondolok. na, de miért is megyek megint? nem úgy jöttek itt össze a dolgok, mint ahogy szerettem volna. túl kusza volt, váltás innen, költözés oda, sok volt ez nekem, meg is látszott. aztán jött az államvizsga, és semmire nem lett időm. még a szemöldökömet sem tudtam kiszedni, nem hogy blogolni...

őszintén szólva szeretnék tiszta lappal kezdeni, egy új helyen. immáron dr.-ként. :) jah, mert nem mellékesen túl vagyok mindenen, és bő egy hét múlva átveszem a diplomám! szóval tényleg lezárult egy korszak, és kezdődik valami új. remélem oda is követni fogtok. és cserkészbecsszó, hogy leülök a picsámra, és ezúttal kinyitom a számat, ööö, vagyis a böngészőmet... nah, írni fogok végre, és kész! :)

ha érdekellek, ide kattints

puszipá

áj em bek

még élek, kérem szépen. tényleg, nem vicc. az történt csupán, hogy beszippantott az egyetemi fekete lyuk, és szakdolgozatokat dobált a fejemnek. aztán meg azt mondta, hogy meg is kell védeni. meg, hogy majd le is kellene államvizsgázni, négyszer... szóval neki pötyögtem mostanság, meg készültem mindenre, ahogy csak tudtam. most ott tartok, hogy két hét múlva indul a mandula. szerelmes levélben közölték, hogy mely napokon fog folyni a vérem a folyosón. kéne egy másik agy. vagy akár több is. minden államvizsgához egy. már csak azért is, mert a jelenlegi szériatartozékot pusztítom rendesen. nem, nem tanulással, hová gondolsz? alkohollal, igen. ja, merthogy volt nekem vasárnap születésnapom is. bezony. és hát persze, hogy kétszer kellett megünnepelni. tegnap volt a második. mivel a "barátaim" akkor értek rá. (az idézőjel nem a véletlen műve, majd leírom, miért...) egyelőre ennyi. egyébként másnapos vagyok...

nappalok, éjszakák

reggel 7 óra 16... ülök a gép előtt, már egyedül, alvásra gondolni sem bírok. felcsengnek bennem gondoskodó szavai: "Feküdj vissza, Bogyó!". lehetetlen kérés. már hogy is tudnék, mikor nincs itt? ki vigyázza így az álmomat? csend borul a szobára. olyan nyomasztó. hallom, ahogy egyre hangosabban törnek elő a gondolatok. a pánik lassan indul a gyomorból, majd egyre terjed, míg el nem éri az agyat. fájdalmas jövőképek, rám nehezedő tennivalók, elvárások. ezt csináld, azt csináld, nem voltál jó, nem alkottál, mi lesz így? MI LESZ ÍGY??? csak mennek a napok, monoton, én pedig egy helyben toporgok. túl fáradt vagyok már ahhoz, hogy egyedül csináljam. mindhiába. ha én nem, akkor ki? ne segíts, megoldom. egy frászt. nem tudom, nem merem, nem akarom. hosszú és végtelen önmarcangolás. én nem ezt akarom, hanem azt. nem lehet. katt-katt, jár az agy. újra sötét van. mintha nem is lett volna nappal. mintha a reggel félhomálya visszafordult volna önmagába. aztán óvó karja ölel át ismét. elhalkul a világ, csak a szív dobog. úgy érzem, megint mindenre képes vagyok. Érte, Értünk. "Szeretlek." "Én is Téged. Mindennél jobban."

érdekes

milyen tartalmas kapcsolat lehet az, amelyikben a teljes nevén szólítjuk a másikat... "Péter elvisz engem síelni szombaton." most komolyan: "Péter"? a pofám leszakad amúgy, de legalább egy jót röhögtünk. :)

why?

bárcsak fele olyan kreatív lennék a szakdolgozatom írásában, mint a blogom új sablonjának szerkesztésében. egyszerűen nem értem, hogy miért van erre szükség. úgysem tudok semmi újat mondani a témában. előttem már százan elmondták, ráadásul olyan szakemberek, akikkel nem szállok harcba. és az még hagyján, hogy meg kell írni (az is elég kiakasztó), de még meg is kell védeni. csupán azért, hogy államvizsgázhassak. négyszer! a minap felhívott egy nő, hogy pénzügyi tanácsadókat keres, és ugyan beszélgessünk már. mondtam, hogy ez most nem fog menni, ugyanis elég elfoglalt vagyok, meg államvizsgák blablabla. erre ő: mikor államvizsgázik? áprilistól júniusig... hatásszünet. milyen szakra jár? mondom jogász. "Úristen..." így állunk, kérem szépen. most már nem csak én sajnálom magam, hanem mindenki más is sajnál engem. ha azt hiszed, hogy ez a legrosszabb rész, akkor tévedsz. ugyanis öt év szenvedés után mit fogok majd mondani? "Milyen kólát kérsz a hamburger mellé?"

elsők eddig

az újév első legjobb élménye kétségtelenül ez volt:

3D, óriási vászon, lenyűgöző sztori, fantasztikus képi világ...

az újév eddigi legkellemetlenebb élménye pedig minden bizonnyal az, hogy menő vagyok a leszbiknél... ne kérdezd. :s (illett már bejegyeznem így 2010-ben :))

goodbye 2009

sok mindent lehetne és tudnék írni erről az évről. 100 oldal is kevés lenne hozzá, hogy elmondjam, mennyire rossz és mennyire jó volt egyben. mégis csak annyit tudnék kiemelni, hogy akármennyire is nehéz volt, Vele mindenre képes voltam. Ő tartotta bennem a lelket akkor is, mikor már feladni készültem. Érte volt érdemes minden. és ezután is Érte lesz. ezért megfogadom, és ígérem (cserkészbecsszó), hogy jövőre én is jobb leszek. elég volt a sok hülyeségből, elég volt a siránkozásból. egy boldog nő lesz mellette. és ebben semmi sem gátolhat meg. :)

 

 

Boldog Új Évet Mindenkinek! ;)