nappalok, éjszakák

reggel 7 óra 16... ülök a gép előtt, már egyedül, alvásra gondolni sem bírok. felcsengnek bennem gondoskodó szavai: "Feküdj vissza, Bogyó!". lehetetlen kérés. már hogy is tudnék, mikor nincs itt? ki vigyázza így az álmomat? csend borul a szobára. olyan nyomasztó. hallom, ahogy egyre hangosabban törnek elő a gondolatok. a pánik lassan indul a gyomorból, majd egyre terjed, míg el nem éri az agyat. fájdalmas jövőképek, rám nehezedő tennivalók, elvárások. ezt csináld, azt csináld, nem voltál jó, nem alkottál, mi lesz így? MI LESZ ÍGY??? csak mennek a napok, monoton, én pedig egy helyben toporgok. túl fáradt vagyok már ahhoz, hogy egyedül csináljam. mindhiába. ha én nem, akkor ki? ne segíts, megoldom. egy frászt. nem tudom, nem merem, nem akarom. hosszú és végtelen önmarcangolás. én nem ezt akarom, hanem azt. nem lehet. katt-katt, jár az agy. újra sötét van. mintha nem is lett volna nappal. mintha a reggel félhomálya visszafordult volna önmagába. aztán óvó karja ölel át ismét. elhalkul a világ, csak a szív dobog. úgy érzem, megint mindenre képes vagyok. Érte, Értünk. "Szeretlek." "Én is Téged. Mindennél jobban."

érdekes

milyen tartalmas kapcsolat lehet az, amelyikben a teljes nevén szólítjuk a másikat... "Péter elvisz engem síelni szombaton." most komolyan: "Péter"? a pofám leszakad amúgy, de legalább egy jót röhögtünk. :)

why?

bárcsak fele olyan kreatív lennék a szakdolgozatom írásában, mint a blogom új sablonjának szerkesztésében. egyszerűen nem értem, hogy miért van erre szükség. úgysem tudok semmi újat mondani a témában. előttem már százan elmondták, ráadásul olyan szakemberek, akikkel nem szállok harcba. és az még hagyján, hogy meg kell írni (az is elég kiakasztó), de még meg is kell védeni. csupán azért, hogy államvizsgázhassak. négyszer! a minap felhívott egy nő, hogy pénzügyi tanácsadókat keres, és ugyan beszélgessünk már. mondtam, hogy ez most nem fog menni, ugyanis elég elfoglalt vagyok, meg államvizsgák blablabla. erre ő: mikor államvizsgázik? áprilistól júniusig... hatásszünet. milyen szakra jár? mondom jogász. "Úristen..." így állunk, kérem szépen. most már nem csak én sajnálom magam, hanem mindenki más is sajnál engem. ha azt hiszed, hogy ez a legrosszabb rész, akkor tévedsz. ugyanis öt év szenvedés után mit fogok majd mondani? "Milyen kólát kérsz a hamburger mellé?"