a szakadék szélén

azért az nem kicsit bosszantó, sőt legfőképp idegtépő helyzet, hogy nagy valószínűséggel a sarki csövesnek (eseteleg k*nak) is több pénze van, mint nekem... momentán egy árva fillér sincs a pénztárcámban. ez nem is lenne akkora baj, ha tudnám, hogy rövid időn belül lesz. de nem tudom. sőt, fogalmam sincs, hogy mi lesz velem. szüleimre nem számíthatok, tudjátok. az Ő pénzéből meg nem gazdálkodhatok. hármat lehet találni, hogy mi az, amit konstans érzek. na jó, segítek: gyomorgörcs. és lassan egyetem. meg bulik. meg kéne pár dolog. meg amúgy is. ennyire még sosem volt kilátástalan a helyzetem. csak képzeld el milyen lehet, ha már azon kattogok, hogy mit kellene eladnom a szeretett, és "értékes" tárgyaim közül. nem lennél a helyemben, mi? én sem.

együtt dohányoz

el is felejtettem egy nagyon érdekes momentumot leírni az életemből. pedig egész vicces, sőt inkább felemelő. történt ugyanis, hogy évezredes titokra derült fény: most már a szüleim előtt is hivatalosan dohányzom. először nagyon furcsa volt, de azt kell mondjam, hogy jó érzés. nincs több bújkálás, suttyomban cigizés. az meg aztán csak hab a tortán, hogy közösségépítő is. eddig részben azért nem volt közöttünk gördülékeny a komunikáció, mert fél óra után szaladtam be a szobámba valami indokkal, hogy rágyújthassak. most meg együtt füstölünk. nem gondoltam volna, hogy egyszer eljönnek ezek a pillanatok. sosem tudhatod, hogy az élet hol és mikor ad vissza abból, amit korábban elvett...

hello tourist

attól félek, hogy kezd perverzióvá válni a Budapest iránti szerelmem. kicsit beteges, ha már a pályaudvar zenélő hangjától is jól érzem magam. olyan érzés, mintha a hazahívó szót hallanám. azt hiszem, hogy tényleg a főváros az otthonom. nem tudom megunni, nem tudom nem szeretni. az összes csúfságával, mocskával, veszélyével. egyszerűen imádom. köszönöm, hogy újra lehetőséget kaptam arra, hogy ott legyek. ha csak 3 napot is. kevesebb, mint 1 év, és ott lehetek. ott lehetünk. maga lesz a mennyország... (képek később.)

bzmg

jó cím, mi? hát most így vagyok. naná, hogy a Cég. olyan dolgok mennek itt, hogy atyaúristen. szerencsétlen ügyfelek meg semmit sem sejtenek. mondjuk nem is nagyon lesznek, ugyanis irreálisak az elvárások. aggyá' má' el internetet 70 éves néniknek, bácsiknak. szép. és ha nem teljesíted az elvártat, akkor szevasz-tavasz. ja, meg az egész kóceráj lehúzhatja a rolót. egyszerűen nevetséges. én meg jó nagy marha vagyok, hogy visszamentem. ennél még a Tesó is milliószor jobb volt. oda is mehettem volna újfent. balf*sz-e vagyok?

update: felmondtam....

vörk

felébredtem ebből a tescomámorból, amiben csütörtöktől lebegtem. árufeltöltöttem, éjszaka... gondolhatod. semmilyen sötét titkot nem tudtam kinyomozni, pedig rajta voltam a dolgon :) de sebaj, túléltem, kár tovább ragozni. legalább kapok egy kis alamizsnát. több a semminél. ami inkább említésre méltó az az, hogy megyek vissza a Céghez telemarketingezni. múlt héten még úgy volt, hogy közvéleménykutatok a konkurenciánál (a folyosó másik végén-höhö), de az a 70 ft-tal több órabér, meg a megszokott társaság elég meggyőző tud lenni. szép emlékeket fognak rólam őrizni, ha benyögöm, hogy "bocs, mégsem", miközben majdnem egy hétig jártam a főnökasszony nyakra, hogy "lécci, vegyél már fel". hát na, ilyen világot élünk. én csupán alkalmazkodom... egyébként meg most esett le, hogy tavaly is augusztusban lett mozgalmas a nyár, a július kissé halott volt. na meg az, is hogy MÁR augusztus van. az idő valahogy megbolondul nyáron. nem értem, hogy hova siet, mikor télen meg csak vánszorog...

most már elég a reggeli filozófiából. alszom még egy kicsit...