el is felejtettem egy nagyon érdekes momentumot leírni az életemből. pedig egész vicces, sőt inkább felemelő. történt ugyanis, hogy évezredes titokra derült fény: most már a szüleim előtt is hivatalosan dohányzom. először nagyon furcsa volt, de azt kell mondjam, hogy jó érzés. nincs több bújkálás, suttyomban cigizés. az meg aztán csak hab a tortán, hogy közösségépítő is. eddig részben azért nem volt közöttünk gördülékeny a komunikáció, mert fél óra után szaladtam be a szobámba valami indokkal, hogy rágyújthassak. most meg együtt füstölünk. nem gondoltam volna, hogy egyszer eljönnek ezek a pillanatok. sosem tudhatod, hogy az élet hol és mikor ad vissza abból, amit korábban elvett...
-
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése