kiút

azt kell mondjam, hogy mindig pislákol az a bizonyos fény az alagút végén. mivel nagyszerű városunk közlekedési vállalata biztosított arról, hogy ne nagyon reménykedjem abban, hogy visszakapom az irataimat, letiltattam a személyimet, nehogy egy-két plazma tévé "boldog" tulajdonosa legyek. egy kipipálva. ma csináltattam ideiglenes diákigazolványt magamnak, hogy tudjak diák bérletet venni, és így utazni végre jegyezés nélkül, ami így is egy vagyon volt... jövőhétre kaptam időpontot az okmányirodába, így már lesz lakcímkártyám, és egy ideglenes személyim is, amivel tudom majd igazolni magam normálisan. továbbá 2, azaz kettő munkalehetőség is kínálkozik, elég korrekt pénzért. csak egy szó jut eszembe: végre!

miss felelőtlenség

szóval az történt, hogy tegnap este sikeresen elhagytam az összes személyi iratom. nájsz. ugyanis vagyok annyira hülye, hogy mindig úgy szállok fel a buszra, villamosra, hogy a kis irattartóm a farzsebbe csúsztatom, hogy ne a táskából kelljen elővarázsolni. aztán meg néha elfelejtem visszatenni... most vagy megtetszett valakinek, és egy kis pénz reményében kihúzta onnan, vagy szépen ráesett az ülésre, amin ültem, melynek okán ott is maradt. bízom a közlekedési vállalatban, és a szerencsémben, mert ha holnap sem lesz meg, akkor súlyos ezreket fogok fizetni a felelőtlenségemért... arról nem is beszélve, hogy így dolgozni sem tudok elmenni, pedig épp lenne hol... nem tudom elmondani, hogy mennyire ideges vagyok.

csak a miénk

hétfő óta naponta kóstolót kapok az igazi életből. Életem szülei ugyanis jól megérdemelt pihenésüket töltik Londonban, így gyakolatilag ideköltöztem. pakolok, főzök, takarítok, gondoskodok. élvezem, élvezi. olyan ez, mint egy előszoba, egy kis ízelítő abból, hogy mi vár majd rám/ránk a jövőben. egyáltalán nem ijeszt meg, sőt. magam is meglepődöm, hogy mennyire jól helyt állok. boldog vagyok, nyugodt vagyok, szeretem ezt a szerepet. jó ez az igazi "ketten levés". csak mi. kellett már nagyon. és hogy fog majd hiányozni...

Madagaszkár two

a reménytelen szerelmes...és, aki félreérti. :) 

(6. 13 mp)

   

- Sosem volt bennem annyi mersz, hogy elmondjam Gloriának, mit érzek...

mit érzek iránta régóta.

...

- Nos. egyenesen oda kell masíroznod a lady-hez, igaz?

Egyenesen a szemébe nézel, előrehajolsz, jó? Csak egy kicsit, majdnem teljesen.

Aztán hagyod, hogy előrehajoljon, csak egy picit, amíg az

ajkatok már majdnem teljesen összeér...

És akkor megmondod neki...

MENNYIRE UTÁLOD!

fuldokolva nevetés legalább 5 percig. :D

kötelező megnézni, ha még nem tetted. ;)

egy balatoni nyár

életem egyik legjobb nyaralása ért véget tegnap. olyan "de rossz itthon lenni" érzéssel szálltam ki a kocsiból este, és ha lehetne, akkor már ma visszamennék, és egész nyáron haza sem jönnék. a Balaton tényleg valami misztikus hely, beissza magát a bőrödbe, és olyan szerelembe ejt, amely egy életen át tart. az a rengeteg fiatal, az állandó nyüzsgés, a hűs víz...tényleg csodálatos. volt sok nevetés, és sírás is. táncoltunk, míg le nem szakadt a lábunk. mezítláb tébláboltunk haza a balzsamos éjszakában. fogyott az alkohol, ha olyan kedvünk volt. lopott félórák jutottak a romantikára. fürödtünk, napoztunk, leégtünk, de nem bántuk. láttunk szépet, és csúnyát, fehéret és feketét, magyart és nem magyart. jókat ettünk, főleg hajnalok hajnalán...jókat beszélgettünk, az ablakban ülve, sört iszogatva, cigivel a szánkban. kicsit szét is váltunk, majd újra egymásra találtunk. sokat tanultunk az emberekről és magunkról is. kicsit elfáradtunk, de nem bántuk, mert megérte. nagyon jó kis hét volt. jövőre ugyanekkor, ugyanott. mert a Balaton várni fog ránk, ahogy mi is Rá... 

a nyaralás abszolút zenéje pedig:

ajándék

Pipacs tisztelt meg ezzel az ajándékkal, amit nagyon köszönök! :)

Teendő:
* Tedd ki a díjat a blogodra!
* Linkeld be, akitől kaptad!
* Nevezz meg legalább 7 blogot!
* Hagyj üzenetet a díjazottaknál!

Nevezettek pedig:

• Deep Blue
• Pepita Ofélia
• Pipacs
• Selene
• Annalight
• Lenszirom
• Zsömlecsücsök

Az üzenetet én is kihagynám, remélem így is értesülnek majd a kiválasztottak! :)