életem egyik legjobb nyaralása ért véget tegnap. olyan "de rossz itthon lenni" érzéssel szálltam ki a kocsiból este, és ha lehetne, akkor már ma visszamennék, és egész nyáron haza sem jönnék. a Balaton tényleg valami misztikus hely, beissza magát a bőrödbe, és olyan szerelembe ejt, amely egy életen át tart. az a rengeteg fiatal, az állandó nyüzsgés, a hűs víz...tényleg csodálatos. volt sok nevetés, és sírás is. táncoltunk, míg le nem szakadt a lábunk. mezítláb tébláboltunk haza a balzsamos éjszakában. fogyott az alkohol, ha olyan kedvünk volt. lopott félórák jutottak a romantikára. fürödtünk, napoztunk, leégtünk, de nem bántuk. láttunk szépet, és csúnyát, fehéret és feketét, magyart és nem magyart. jókat ettünk, főleg hajnalok hajnalán...jókat beszélgettünk, az ablakban ülve, sört iszogatva, cigivel a szánkban. kicsit szét is váltunk, majd újra egymásra találtunk. sokat tanultunk az emberekről és magunkról is. kicsit elfáradtunk, de nem bántuk, mert megérte. nagyon jó kis hét volt. jövőre ugyanekkor, ugyanott. mert a Balaton várni fog ránk, ahogy mi is Rá...
a nyaralás abszolút zenéje pedig:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése