az ötödik

egyébként elkezdődött az egyetem is, csak annyira lefoglalt itt a nagy nyaralás, meg élménybeszámoló, hogy szinte csak most eszméltem, hogy jé, már végzős hallgató vagyok. beszélgettünk a barátosnékkal, hogy milyen érzés ez nekünk, mert hát azért csak eljutottunk idáig, és mindannyian arra jutottunk, hogy alig várjuk a végét. észre sem vettük idáig, hogy mennyire felhígult a társaság, és szinte már mindenkinek adnak diplomát. már bocsánat, de olyan emberek járnak szeretett egyetemünkre, hogy az kész botrány. régebben olyan buli volt minden félév, a sok megpróbáltatás ellenére is, hogy akármennyire is utáltam ezt tanulni, mégis imádtam a légkört. de lehet, hogy csak mi lettünk érettebbek, és nyílt ki a szemünk. az mindenesetre biztos, hogy a város kezd egyre jobban hanyatlani, és mindenki úgy gondolja, hogy csakis Pesten kereshet majd jobb életet. elég szomorú...

megtisztulva

azért azt hozzá kell tennem, hogy a nyaralásnak vannak árnyoldalai is. olyankor mindenki elengedi magát, és konkrétan zabál és iszik éjjel nappal. de hát hogy is lehetne kihagyni az olasz fagyit? :) vagy az olasz pizzát? (ami egyébként annyira nem is olyan jó. bezzeg a fagyi...:P) aztán hazatérve félve áll rá a mérlegre, és döbbenten tapasztalja, hogy bizony 3 kg pluszba került a dőzsölés... úgyhogy most keményen küzdök, hogy eltüntessem az árulkodó nyomokat, a kis úszógumit. tegnap például gyümölcsnapot tartottam. azt hittem, hogy sétagalopp lesz, merthogy laktat, meg finom. ehelyett délután már hányingerem volt az almától, a narancstól, meg a baracktól. muszáj volt ennem egy müzlit, hogy valami más ízt is érezzek. de összeségében azt kell mondanom, hogy megérte. ma reggel annyira kitisztultam, mint még soha. és nem vagyok fáradt, tele vagyok energiával. szóval csak ajánlani tudom. mondjuk egy hónapban egyszer. többször úgysem bírnám én sem. 

welcome home

már szombat óta itthon vagyunk, de csak mára sikerült (úgy, ahogy) kipihennünk magunkat. lehangoló volt a napos tengerpartól a szürke előadóba visszajönni, értelmetlen, haszontalan tárgyat hallgatni egy egomán barom előadásában. de hát ez van. már csak ez az év, és bye-bye egyetem, hello új élet. na, de ez most nem lényeg. a nyaralás egyszerűen szuper volt. rendes szállás, 200 m-re a tengerpart, jó idő, napozás, barnulás! (ami az én hófehérke bőröm esetében kisebb fajta csodának számít). voltunk egy hatalmas vidámparkban, ahol olyan hullámvasutakat láttunk, hogy hű, meg ha. volt, amelyikre fel sem mertünk ülni, mert az emberek artikulálatlan hangokat adtak ki, mikor elsuhantak mellettünk. na, de majd legközelebb. (pedig imádom a hullámvasutat). a hét csúcspontja egyébként Velence volt. ilyen csodálatos városban még sohasem voltam. egyszerűen megigéztek a szűk kis utcák, a hidacskák, a forgatak, a maszkok, a Canal Grande, és azok a csodálatos épületek. vissza kell még mennünk oda. szerelmesen andalogni, gondolázni, romantikázni. (azt mondta, hogy mehetünk majd oda nászútra. és így ne legyek még boldogabb?:)) a tenger pedig... nincsenek rá szavak. a végtelen, hullámzó víztömeg. mikor megláttam, majdnem elsírtam magam. több éves álom vált valóra. egyszerűen nem tudom elmondani, hogy mit éreztem akkor. a boldogság nagyon szerény szó lenne rá. és az az ember mutatta meg nekem, akit az életemnél jobban szeretek. vele sétálni a naplementében, miközben a hullámok mossák a lábunkat, valami csodás dolog volt. azt hiszem, életem legszebb hetén vagyok túl. nem győzöm megköszönni Neki és a szüleinek, hogy ez megadathatott nekem. ígérem lesznek képek is. :)

italia

nem kevesebb, mint másfél óra múlva indulunk a festői Olaszországba. életemben először fogom látni a tengert. megyünk vidámparkba, Velencébe, Veronába, ha jó idő lesz, még fürdeni is fogunk. el sem tudom mondani, hogy mennyire hálás vagyok. Neki és a szüleinek. felejthetetlen lesz. most jó nekem. egy hét múlva élménybeszámolok, ígérem. addig is puszi Nektek. ;)

still alive

még nem haltam éhen, sőt egész jól vagyok. leszámítva a kattogást, hogy hogy lehetne jobb és nyugodtabb az életem. szülők nélkül persze. mivel minden "rossz" tőlük ered. nem akarok ridegnek és hálátlannak tűnni, de elfogyott a türelmem. elég volt a mindennapos veszekedésből, ivászatból, sírásból, pénztelenségől, és legfőképp abból, hogy nekik ez így szemmel láthatóan jó. menekülök. egy olyan életbe, ahol szeretet vesz körül. Mellette megtaláltam, de nem lehet teljes, amíg ilyen gondokkal küzdök. felvetődött az összeköltözés gondolata, de nem bírnánk anyagilag. csak ezt az 1 évet kell még kibírnom. aztán végre egymáséi lehetünk, egy másfajta életben...