2009. szeptember 22.

az ötödik

egyébként elkezdődött az egyetem is, csak annyira lefoglalt itt a nagy nyaralás, meg élménybeszámoló, hogy szinte csak most eszméltem, hogy jé, már végzős hallgató vagyok. beszélgettünk a barátosnékkal, hogy milyen érzés ez nekünk, mert hát azért csak eljutottunk idáig, és mindannyian arra jutottunk, hogy alig várjuk a végét. észre sem vettük idáig, hogy mennyire felhígult a társaság, és szinte már mindenkinek adnak diplomát. már bocsánat, de olyan emberek járnak szeretett egyetemünkre, hogy az kész botrány. régebben olyan buli volt minden félév, a sok megpróbáltatás ellenére is, hogy akármennyire is utáltam ezt tanulni, mégis imádtam a légkört. de lehet, hogy csak mi lettünk érettebbek, és nyílt ki a szemünk. az mindenesetre biztos, hogy a város kezd egyre jobban hanyatlani, és mindenki úgy gondolja, hogy csakis Pesten kereshet majd jobb életet. elég szomorú...

Nincsenek megjegyzések: