reggeli szösszenet

most nézd meg, fél 8 van, én meg nem alszom. mostanában kezd a hobbimmá válni a vissza-nem-fekvés. nem mintha nem húzna az ágy, de valamiért nem akarok egyetlen percet sem elszalasztani az életből. Ő elmegy, én meg ideülök a gép elé, és újabb olvasmányok után kutatok. iszogatom a kávém - ami már inkább szenvedély, mint kedvtelés -, szívom a cigim, és együtt ébredezek a külvilággal.  jó ez. csak én, a gondolataim, csak ők, és a gondolataik. ez a szép a blogolásban. a citromos joghurt meg jó, és pont. ezt nem tudom, miért írtam le.