olyan ez, mint a drog. mikor már úgy érzed, hogy nincs szükséged rá, újra szöget üt a fejedbe. nem hagy nyugodni a gondolat, hogy neked igenis írnod kell. mindegy miről, mindegy kinek, csak a szavak kellenek. szavak, melyek mondattá, szöveggé formálódva tesznek boldoggá. mert szereted őket, szereted súlyukat. ez a te hivatásod, ez az álmod, melyet soha nem adhatsz fel. újra és újra megtalál ez a szenvedély, magával ragad, bekebelez, lenyűgöz, függővé tesz. így találod magad újra a monitor előtt, izgatottan, keresve egy új kezdetet. legyen ez most egy új én, teljes valójában. végre.
-
5 megjegyzés:
Lehetek az első kommentelőd? :)
- Hát, nagyon örülök, hogy csatlakoztál a csapathoz és visszatértél a blog-világba. Hiányoztál! :) Én biztos, hogy visszatérő látogató leszek. :)
Üdv itt:):)
Na örülök, hogy most már tudok írni! :)
Selene,
örülök, hogy itt vagy! nekem is hiányzott, ezért tértem vissza. :)
pipacs,
én is :) köszi a segítséget!
hálaég'
nincs több hozzáfűznivalóm ;)
:)
Megjegyzés küldése