emlékszem még a nagy lázadó korszakra, amikor elszánt határozottsággal állítottam, hogy én csakiskizárólagésegyesegyedül a rock zenét szeretem. metálkodtunk, hajaztunk, villáztunk, meg a többi bolondság. te jó ég! hogy néztem ki akkoriban...nem kellett sokat várni, hogy rájöjjek: nem kell ennyire elszántnak lenni. nyitott lettem mindenféle zenére, és már nem akartam, hogy az öltözködésem determinálja, hogy mit hallgatok. így találtam rá a country-ra, amire korábban hülyeamerikaikultúrnépzeneként tekintettem. ez lenne a felnőtté válás?
Keith Urban - Sweet Thing
2 megjegyzés:
hú, nekem marhaaltervagyok korszakom vót. Rossz nézni az akkori fényképeket. Momentán nőiesedem. Illetve: lassan két éve zajló folyamat.
Egy ideje hasonlóan vagyok már a zenékkel is. Szinte minden műfajból hallgatok. "Szerelem első hallásra" - dolga.
A country meg jó. Faktum.
A legutolsó kérdéseddel kapcsolatban felelőtlenségem teljes tudatában nem nyilatkozom. :)
no igen, marhaalter is vótam jobb napokon. nőiesedés itt is. magas fokon. nem hiába: fiatalság bolondság. lassan csak benő a fejünk lágya. :) vagy nem...:D
Megjegyzés küldése