tegnap voltunk bólingozni Pocok munkatársaival. egész aranyosak voltak. viszont szörnyű volt látni, hogy pár hónap munka után mennyire be vannak fásulva. mármint úgy értem, hogy hónapok óta először mozdultak ki. csak a munka, otthon, család, kötelező teendők. nincs is ezzel semmi baj, csupán az, hogy ugyanolyan fiatalok, mint mi, és egyszerre kiengedni a gőzt szerintem nem szerencsés. csúsztak is rendesen a zombi koktélok (úgy képzeld el, hogy kb. 4 féle pia egy kis sziruppal, pohárban - szerinted?). volt, aki már bulizni is akart menni. én úgy érzem, hogy azért még nem kellene így. igenis menni kell, mert még ott tartunk. hiába meló. csak néztem őket, és arra gondoltam, hogy nem akarok ilyen lenni. beleolvadni a hétköznapokba a leglélekölőbb dolog...