egyszer egy szép napon, tudom, hogy elhagyom a várost, ahol élek...

a szereted-e a városod című kérdésre eyértelműen azt felelném, hogy NEM. már ha feltennék. de nem teszik. jobb is, mert holnapig tudnám sorolni az okokat. büdös, koszos, elmaradott, annak ellenére, hogy az ország harmadik legnagyobb városáról van szó. jó, tudom, hogy Pest sem a tisztaságáról híres. ott sincsenek jobb emberek, DE: nem hinném, hogy lenéznének azért mert olyan csizma van rajtam, ami egy kicsit (hangsúlyozom: egy kicsit) eltér az átlagtól. nem szólogatnának be 70-es taták, hogy mit is kellene csinálnom a szárával. ez a divat, papa, szokd meg. az öreg nők úgy néznek rám, mint egy utolsóra... pedig komolyan semmi érdekes vagy feltünő ruha nincs rajtam. vagy a fekete szaténfarmer és egy picit térd feletti csizma annak számítana? könyörgöm, a 21. században élünk, nem 1820-ban, mikor az is erkölcstelennek számított, ha valaki megmutatta a bokáját. de volt már olyan is, hogy a buszmegállóban beszélt rólam két vadidegen nő, "bámul, mint borjú az új kapura" nézéssel párosulva. ilyenkor addig nézem őket meredten, amíg észre nem veszik magukat. nem szokták, teszem hozzá. de mégis akkor mit csináljak? idegesít, de nem mennék oda azzal, hogy "hé, van valami probléma?". na, ezért mondom én azt, hogy Pest azért mégis csak más. ott annyi féle ember él, hogy nem tűnik fel senkinek, ha valaki nem olvad bele a tömegbe. itt meg lassan eljutunk arra a szintre, hogy egy Mucsaröcsöge szintű falu is megirigyelné a mások feletti ítélkezést. kérdem én, mégis milyen alapon? kik ők, hogy megítélhetnek másokat? vagy a fiatalságom irigylik, és így mutatják ki? hát barátkozzanak meg a korral, én is azt fogom tenni. de emiatt nem fogok lenézni egy fiatal lányt, mert fel mer venni olyan ruhát, amiben csinosnak gondolja magát. hogy is írta Lenszirom? "...inkább visszahíznám azt a 10 kilót..." hát ilyenkor én is...