a tegnap esténk leírhatatlan volt. olyan dolgokat tudtam meg... megkönnyeztem. boldogságomban. hogy milyennek lát Ő. mennyire szeret, és mikért. olyannak, amilyen vagyok. így egyben. annak ellenére, hogy néha olyan dolgokat tudok csinálni, ami még a kopasznak is hajmeresztő. aztán meg lelkifurka, miegymás. és miközben azon aggódom, hogy megváltozok-e a szemében, Ő jön és mondja... nem tudom és nem is akarom leírni, mert csak az enyém. egyszerűen nem tudok elég hálás lenni. Érte. azt mondja, hogy egy csoda vagyok. pedig Ő a csoda. (én meg néha egy hülye p*csa.) meghalnék Nélküle...
-
2 megjegyzés:
nagyon ismerős.
"A lámpa nem látja önmaga fényét, a méz nem érzi önmaga édességét."
van benne valami. :)
Megjegyzés küldése