2010. február 5.

érdekes

milyen tartalmas kapcsolat lehet az, amelyikben a teljes nevén szólítjuk a másikat... "Péter elvisz engem síelni szombaton." most komolyan: "Péter"? a pofám leszakad amúgy, de legalább egy jót röhögtünk. :)

5 megjegyzés:

polishoholic írta...

hát most nem egészen értek egyet veled. Sőt. Lehet, hogy az illető férfiú nem szereti, ha petizik, ne adj isten petyázzák. Meg nem olyan becézgetősek. Nem mindenki az. (Én sem, valahogy nekem az volt megszokva, hogy az életem, édesem, drágám, drága, szívem, lelkem, angyalom, csillagom szavak többnyire maró gúnnyal társulnak. :P Már képtelen vagyok kedvesen mondani. :))
Esetleg, mondjuk, szöszmöszmackónak, vagy nyulambulamnak hívja, és mennyivel röhejesebb már azt mondani valakinek, hogy "Nyulambulam elvisz engem síelni szombaton." Most komolyan. :)

lenszirom írta...

Én is egyet értek Oféliával, nem vagyok a becézgetős típus, jó, persze a Peti belefér, de ha nem szereti...hát... van ilyen. Én is utálom, ha becéznek, mert az én nevemet nem lehet.

Nofertiti írta...

nem tudom, Lányok, nekem akkor is "kapcsolatidegen". szerintem az is a szeretet jele (ha pici, akkor is), ha becézgetjük a másikat. lehet az akármilyen röhejes, persze csak akkor ha egymás között történik. számomra mindkettő a két véglet. (arról nem is beszélve, hogy a bugyuta magyar szappanoperákban szólítják teljes nevükön egymást...)

Nofertiti írta...

ja, és persze az olyan nevekre értem ezt, amiknek van "hivatalos" becézett alakja.

lenszirom írta...

jó, hát én sajna a túl racionális, kevésbé romantikus típus vagyok:-D