apa kezdődik

no, asszongya, hogy. tantárgy: kereskedelmi jog two. tételek száma: 46. kezdés időpontja: 10 óra. előrelátható befejezés: hajnali 5 óra 30 perc. tanulásra fordított idő: cirka 20 óra. alvás: felejtős. idegállapot: meghatározhatatlan. vizsga időpontja: 2009. 06. 16. 8 óra 00 perc. kellékek: kávé, cigi, energiaital (beszerezve).

kezdődjön hát a móka...

update 1 (12: 05) : a 13 fős vizsgaalkalomra jelentkezettek száma 8 főről 1 főre csökkent. igen, én vagyok az az egyetlen ember, aki meg mer jelenni. mi lesz itt holnap. anyááááám...

update 2 (14: 30) : 5-ösre államvizsgázott a Szerelmem. :) olyan büszke vagyok!

update 3 (01: 10) : még 14 tétel...kezdek kipurcanni...

update 4 (05:24) : a "tudásom" rendkívül ingatag talajon áll...irány a vágóhíd...

nemek harca (?)

nézem itt ezt a filmet (Nem kellesz eléggé), és azon gondolkodom, hogy mennyire egyszerű az egész. mármint ez a párkapcsolatosdi, meg a szerelem. a férfiak olyan egyszerűek, mint egy vonal. de tényleg, minden sértés nélkül. ha kellünk, akkor mindenhogy kellünk. akkor hegyeket mozgatnak meg, virágot hoznak, lesik a kegyeinket, egyszerűen odafigyelnek, mert akarnak minket. ennyi az egész. mi nők meg úgy túl tudunk bonyolítani mindent, hogy az valami fergeteges. egy elmaradt telefonhívásból, furcsa nézésből (ami korántsem jelent semmi rosszat) olyan szappanoperát tudunk gyártani, hogy egy brazil forgatókönyvíró sírva könyörögne a receptért...csak gondoljunk bele. hány álmatlan éjszakát okoztunk magunknak a felesleges agyalással. vajon felhív? szeret? tetszem neki? ha így van, akkor úgyis keres. ha meg nem, akkor ennyit erről. hajlamosak vagyunk összetéveszteni a saját gondolkodásmódunkat az övékkel. just think simple. kapcsolatban pedig ne agyaljunk túl mindent, mert sokszor épp az vezet rosszra. élvezzük a boldogságot, ami megadatott nekünk. semmi többet nem kell tenni. no, nem vagyok én ennyire okos, meg hűdetapasztalt. még én is tanulom, de azt hiszem, ez a jó út. ( a filmet egyébként meg ajánlom szeretettel, mert amellett, hogy nagyon aranyos, elgondolkodtató is.)

Theory of a Deadman - Not meant to be

"It's never enough to say I love you,

No, it's never enough to say I try.

It's hard to believe that's there's

No way out for you and me.

And it seems to be,

The story of our life."

üres a szoba, nem találom a helyem...

olyan, mint a levegő: nélkülözhetetlen...

hiányzol...

késő esti agymenés

nekem van egy korszakalkotó ötletem. (semmi einstein-i magasságra nem kell gondolni, csupán egy kis vizsgaidőszak-filozófia...) nikotinfüggőként kijelenthetem, hogy a cigis dobozon lévő "Azonnal megfogsz halni, ha elszívod azt a szálat..." típusú mondatoknak semmi, de semmi visszatartó ereje nincs. ha képek lennének rajta - mint egyes helyeken -, akkor hamarabb elgondolkodnék. (az megint más kérdés, hogy akkor sem tenném le, de ez már csak az én hülyeségem.) no szóval, én azonnali hatállyal (jézusom, de jogászias lettem :s) leszedetném azokat az "elmés" kiírásokat a dobozokról, és frissen, melegében rányomnám a tankönyveinkre. mondjuk ilyen változtatásokkal: "Jogi szövegek olvasása súlyosan károsítja az Ön és környezetében élők agysejtjeinek épségét." vagy "A kereskedelmi jog tanulása halálos (és visszafordíthatatlan) tudathasadást okoz.", esetleg "A tanulásról nem nehéz leszokni, de a biztonság kedvéért azért ne szokjon rá." a hatás kedvéért még vizsgaidőszakban készült képeket is mellékelnék magamról, vagy évfolyamtársaimról elrettentésképp. ha ezzel akár egy embert is el tudnék tántorítani az állam-és jogtudományok felé orientálódástól, esküszöm boldog lennék. lehet, hogy fel kellene terjesztenem... (?) :)

a vége felé

szóval az van, hogy már csak kettő. azt hagyjuk, hogy hétfőn milyen napom volt...már elfelejtettem. megvan, sikerült, az a lényeg. szóval kettő. pénteken, meg hétfőn. aztán lezárom ezt az évet is. a negyediket. furcsa kimondani, de jó. aztán móka, kacagás. meg leginkább meló, meló, meló. aztán meg Balaton. meg örömbódottág, Vele. el sem tudom mondani mennyire várom már a hétfő délutánt. már nincs sok. kitartok. mi, fogyózó lányok, úgyis vasból vagyunk. no meg szacharinból...:)

mea culpa

miért van az, hogy azt az embert bántom mindig, akire egész életemben vártam? persze Ő nem így éli meg, és állítja, hogy semmi rosszat nem teszek, de nekem nem hagyja nyugodni a lelkem. mindig megfogadom, hogy soha többet, aztán mégis másképp alakul...egyszerűen nem értem, mi van velem. ennyire nem tudnám kontrollálni magam? hol van az önfegyelem? meg úgy egyáltalán: minek van nekem szükségem arra, amit teszek? nem is jó, nem is szeretem, mégis megcsinálom...annyira haragszom magamra. Ő nem érdemli meg. még akkor sem, ha nem zavarja, ha nem bántja. félek. annyira félek. magamtól. belehalnék, ha elrontanám...nincs több hülyéskedés. jó kislány leszek, most már tényleg. 

esti kínlódás

9 múlt. kávézok. nem éppen szokványos esti cselekvés. igen, jól gondolod, holnap vizsgázom. ezernyi gondolat cikázik bennem össze-vissza. nem megy a tanulás. pedig muszáj. lenne. meg kell csinálnom, túl kell lennem rajta, már nincs sok. kicsit elfáradtam, nem tud már érdekelni. szeretnék én is csak úgy lenni. semmittenni. sétálni, táncolni, aludni, bújni, csókolni...hjaj. az a fránya kötelesség...

update (2:17) : feladtam a küzdelmet...próbálkozunk 15-én...addig is 2 vizsga jövőhétre. szerintem 5 évet fogok öregedni az elkövetkező 2 hétben. nem baj, egyem meg, amit főztem...